|
Témaindító hozzászólás
|
2011.08.27. 18:12 - |
//Mesélő//
Az öt vándor két fáradságos nap után érkezett Odaleine-ba. Ködös őszi hajnal köszöntött a városra, korán volt még, a macskaköves utcák kísértetiesen kihaltak voltak.
//Mesélő// |
[10-1]
*Mikor a két lány bólintott, Darven szívéről egy nagy kő esett le. Vágyott már haza, még ha ezt nem is mondta ki volna hangosan. Sarkát hozzáérintette Aglar oldalához, és előre vágtatott mutatni az utat, addigra a két lány már mellé is ért. Sebes vágtával elindultak.* |
*Nilah elgondolkozott. Darvennek igaza volt, a városban nemigen találhanak szállást ezeken a korai órákon. Mellesleg errefelé többségben vannak a pagonyiak a nem messze lévő Végtelen rengeteg miatt. Kettővel-hárommal még csak elbír, de, ha sokan rontanak rá egyszerre, aligha. Ell kellett ismernie, hogy nincs tovább maradásuk. Darvenre pillantott, aki épp beletúrt rövid, barna hajába. Tetszett neki a fiú, határozottnak tűnt, és ezt nagy erénynek vélte.* Menjünk az Ordashoz! *Mondta ki választását. Driana, aki fáradtságában szinte meg sem szólalt mióta megálltak, szintén rábólintott a tervre.* |
Igen, arrafelé. De ha akarod, körülnézhetünk még a városban, de aligha hiszem, hogy találunk helyet magunknak. * Darven hajába túrt, és Nilah-ra tekintett. Fáradtnak, de igen eltökéltnek látszott. * Az a meglátásom, hogy jobb hamarabb elindulni, hogy még sötétedés előtt odaérjünk. * Mondta.* |
Úgy érted az Ordas-tó és az ottani hegység közelében? Ha nagyon muszáj kibírom még fél napig, de biztos vagy benne? *Értékelte Darven ötletét. Ő legalább segíteni próbál - gondolta. Mindazonáltal kétségesnek vélte, hogy azon a sziklás vidéken lennének fogadók.* |
Azért kellems érzés, ha gondolnak az emberre. * Jegyezte meg Darven hűvösen, majd elgondolkodott. A családja az Ordas mentén élt, ami ugyan kisebb távolság, de talán nagyobb sikerrel járhatnak arrafelé, mint itt. A fogadók ilyentályban tömve vannak, vándoroktól, utazoktól és senki sem akarna befogadni három sötét elfet, aki kardjára vér tapadt. Darven a többiekhez fordult. * Mit gondoltok, bírnátok még egy kicsit? Félnapi vágtára, az Ordas mentén, találhatnánk szállást.* Vetette fel. Maga is égetőn vágyott már az otthonra, de igyekezett elfojtani hangjában az epekedést, igyekezett végig hűvös és közömbös maradni, amint felvetette ötletét. |
Na, ez aztán szép! *Csattant fel Nilah, hirtelen már nem is érezte magát olyan álmosnak.* Itt vagyunk mérföldekre otthontól, és egy nyomorult ágy nincs, amiben álomra hajthatnánk a fejünk. |
//Mesélő//
Egyikük szemében fény csillant.
- Én ismerek valakit! - örvendezett. - De attól tartok egynél több embert nem vihetek magammal. - Sajnálkozva Darvenre és Nilahra tekintett, jelezve, hogy barátját, a mellette álló fiatal fiút érti azon az egy személyen. Az ifjú elf finoman oldalba rúgta paripáját, mire az fáradt léptekkel elindult. A másik idegen ugyanígy tett, s pár perccel később mindketten eltűntek a fák között.
//Mesélő// |
Darven túlságosan is kimerült volt ahhoz, hogy tüzetesebb ideig figyelje az utat. Fáradt volt, szinte elaludt Aglar nyergében. Nem tudta, mi következik ez után. Szállásra alifha van kilátás. Nilah szavai rázták fel kábultságából. *Valamelyikőtök ismer valakit errefelé? Csak pár óráról lenne szó, amíg kipihenjük magunkat, nem lennénk útban.* - sóhajtotta. |
*Nilah kimerülten lépte át lovával Odaleine határát. Ebben a korai órában aligha kapunk szobát valahol - gondolta. Kénytelenek lesznek talpon maradni még órákon keresztül. Ez a tény nem derítette kifejezetten jobb kedvre a lányt.
Végig futtatta szemét társain. Mindegyikük fáradt volt, kétség sem fért hozzá.* Mitévők legyünk? *Tette fel a kérdést feléjük fordulva.* |
//Mesélő//
Az öt vándor két fáradságos nap után érkezett Odaleine-ba. Ködös őszi hajnal köszöntött a városra, korán volt még, a macskaköves utcák kísértetiesen kihaltak voltak.
//Mesélő// |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
