|
Témaindító hozzászólás
|
2011.08.27. 19:25 - |
*Sokáig vágtattak, a hegyes, kanyargós ösvényeken, sűrű fenyveseken át a csillogó folyó partján, míg végül Darven megpillantotta a célt. Távolról egészen aprócskának látszott. Vörös téglákból kirakott építmény, de számára az otthont jelentette.* Itt vagyunk. * Fáradtan Nilah-ra mosolygott.* |
[54-35] [34-15] [14-1]
*Mivel Nilah és Darven ellenőriztek mindent(ami meglepően gyorsa művelet volt) Driana ledobta magát az egyik faszékre. Küzdött az ellen, hogy újra elaludjon, ezért párszor megrázta a fejét, annak reményében, hogy ettől éberebb lesz.* |
*Darven álmosan álldogállt egy ideig, majd megkerülte a fegyvereit magára csatoló Nilah-t és ő is ellenőrizte a készleteke, azaz semmit. *Nektek is! * mondta. Driana jelent meg az ajtóban és álmosan intett feléjük. |
- Jó reggelt! *mondta Darvennek, mikor meglátta, hogy az ajtóban ácsorog.* Nem nagyon találtam kaját... azt hiszem el kell mennem vadászni. *mondta, miközben azért tovább nyitogatta a konyhaszekrényeket, hátha véletlenül valami ehető falatra bukkan.*
// Pillanart, vacsi van, de mindjárt jövök. // |
*A napfény beáramlott a sötét függönyön keresztül. Driana megdörzsölte a szemét, és felült az ágyban. Narancssárga szobában volt, ahol a kényelmes ágyon kívűl egy kis asztal, egy szekrény, és egy könyvespolc volt.
Driana kimászott az ágyból és megkereste a konyhát. Nilah és Darven is már felkelt, ott ültek az sztalnál.*
Jó reggelet! *köszönt, és elnyomott egy ásítást.* |
*Darven csörömpölésre ébredt. Fogalma sem volt róla, hány óra lehet, vagy egyáltalán milyen nap. Narancsos fény ragyogott be a tiszta abalakokon, még sötétebb narancssárágra festve a falakat. Álmosan felült, megdörzsölte az arcát. Nilah-t pillantotta meg, a konyhában volt. * Jó reggelt.* szólt át álmos, mély hangján. |
*Darven egy kis, barátságos szobába vezette Nilah-t. Nagyon fáradt volt, így amint lehajtotta a fejét, rég áhított édes álomba szenderült.
Másnap verőfényes napsütésre ébredt. Fogalma sem volt, hány órán keresztül aludt, de úgy érezte teljesen kipihente magát. Nappali fényben a szoba is egészen más volt. Az ajtó mellett álló könyvespolcon tömérdek mennyiségű világirodalom és egyéb kötetek sorakoztak. A szoba tulajdonosa bizonyára nagyon művelt - tűnődött, és arra gondolt, hogy levesz egyet a könyvek közül és leül olvasni, de egy mély hang a gyomrában arra emlékeztette, hogy sok ideje nem evett már, így elindult, hogy megkeresse a konyhát.* |
*Egyből az emeletre vezette a többieket. Végig a lakáson, a pihenő felé. A vendégszobában egy ágy volt, amit Driana hamar el is foglalt. Nilah-t a saját szobájában szállásolta el, ő maga a hallban hajtotta álomra a fejét. Mielőtt végérvényesen is álomba merült volna, szokatlan, meleg érzések rohanták meg. Jó volt újra itthon, annak ellenére is, hogy nem tudta, meddig tartózkodik gyerekkori otthonában. * |
*Nilah megejtett Darven felé egy megkönnyebbült mosolyt, amikor látta, hogy a virágtartóból előkerült koszos kulcs nyitja az ajtót. Nilah lépett elsőként a házba. A falak többnyire napsárga színűek voltak, de néhol előkerült a ház külső falain látható narancsos tégla minta. Kifejezetten szép, hangulatos lakás volt, Nilah rögtön jobban érezte itt magát. Mindazonáltal nem úgy nézett ki, mintha valaha is fogadó lett volna. Miután kicsit körbenézett, újra eszébe jutott, hogy miért is vannak itt: pihenniük kell.*Merre találok egy ágyat, Darven?*Kérdezte.* |
*Darven, Nilah fáradt hangja hallatán ismét csak a hajába túrt. Egy pillanatra elgondolkodott. Amikor átkelt az Eiwi hegységen elveszítette a kulcsát, és családja sohasem volt olyan felelőtlen, hogy nyitva hagyja az ajtót. Egy pillanatra elgondolkodott. Hogy is?... Majd a gondolatot tettek követték. A hátsó ajó mellett. A virágos ládában! Majdnem elfelejtette. A ház mögé vezette a többieket, és a zöldellő virágok gyökerei alól előráncigált, egy sáros, koszos kulcsot. * Így* mondta Darven és előre engedte Nilah-t és a csaknem szundikáló Driana-t.* |
*Nilah körbetekintett a környéken, kellemes vidék volt, magas fákkal körülvett, csendes zug az ormótlan hegyek lábánál. Vajon honnan ismeri Darven ezt a helyet? - tette fel a kérdést gondolatban, miután nem elékezett, hogy a fiú említést tett volna erről. Majdnem meg is kérdezte, de olyan fáradt volt, hogy inkább nem vette rá magát a beszélgetésre. Majd reggel, egy csésze forró tea mellett - gondolta. A ház barátságosnak látszott, de üresnek is.*Hogy jutunk be?*Kérdezte a mellette álló fiútól.* |
Amint egyre közelebb értek a házhoz, Darven biztos lett benne, hogy üres. A családja gyakran utazott el, a környező városokba, szívesen láttak világot, és a ház körül elterülő tavakhoz, erdőkbe és ehyekhez is szívesen szerveztek utazásokat. Amióta nem volt mit őrizniük, megnőtt a szabadidejük. Darven lecsúszott a lováról, és bevezette az istállóba. Jól gondolta. A lovak hiányoztak, csupán egy belovagolatlan csikó legelészett az elé vetett szalmából. Tehát nem utaztak el sok időre. Fáradtan bevezette a lovat az állásba, és megvárta, amint a többiek is megteszik ugyan ezt, majd a hátsó bejárat felé kezdett lépkedni. |
*Driana álmából ébredt fel, és gyorsan megrázta a fejét. Tudta, hogy útközben többször is elaludt, de csak az érdekelte, hogy megérkeztek. Látta Nilah fáradt mosolyát, amit Darven-nek küldött.* El sem hiszem. *motyogta.*
|
*Nilah olyan fáradt volt, hogy kishíján kifordult a nyeregből. Mikor Darven közölte, hogy megérkeztek, legszívesebben a nyakába ugrott volna örömében, de hamar rá kellett ébrednie, hogy ez képtelenség lenne, hisz' lábai már hosszú órákkal korábban bemondták az unalmast, és azóta félálomban próbál fennmaradni a lován. Még így is Driana volt közöttük a legfáradtabb. Mióta megálltak Nilah háromszor is észre vette, hogy a lány a lovon ülve alszik, néha még horkolt is, de természetesen ezért senki nem hibáztatta. Utolsó erejét összegyűjtve viszonozta Darven mosolyát, szemében mély, gyermeki bizalommal, hogy perceken belül ágyba kerülhet.* |
*Sokáig vágtattak, a hegyes, kanyargós ösvényeken, sűrű fenyveseken át a csillogó folyó partján, míg végül Darven megpillantotta a célt. Távolról egészen aprócskának látszott. Vörös téglákból kirakott építmény, de számára az otthont jelentette.* Itt vagyunk. * Fáradtan Nilah-ra mosolygott.* |
[54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
